A szaunák kialakulásának története

A szauna szó a finn nyelvből származik. A szaunázás egy fürdési módot fejez ki, mely Finnországban évszázadok óta elterjedt. Minden tó és folyó partján állnak kis fürdők, melyek az ott élők felfrissülését, felüdülését szolgálják. 

Amikor ez a fajta fürdő Európában is megjelent, a szauna szó is átkerült a köztudatba. A szó maga egy fából készült kabint takar. A fával nem égetjük meg magunkat, ezért megengedett a használata olyan szokatlanul nagy hőmérsékleteknél is, amely eléri akár a 100ºC -ot. Fontos hogy a levegő elég száraz maradjon, hogy a nagy mennyiségű izzadság egy része el tudjon párologni. Az izzadság hűti a testet és megakadályozza, hogy a bőrünk túl forróvá váljon. Amennyiben ezt a tevékenységi folyamatot felöntéssel megszakítjuk, akkor a forró gőzben testünk ismét izzadni kezd.

A szaunázás második szakasza a test lehűtése. A tüdőt legjobban a külső levegőn hűthetjük, a bőrünket pedig hideg vízzel, vagy a hóban. A szauna tehát egy váltófürdő. Először forró, száraz levegő hatására felmelegszünk, ezt követően lehűlünk hideg vízben és a külső levegőn. A lehűtés ugyan olyan fontos, mint a forró, lazító és nyugtató szauna.

Az előbbiekben felvázolt folyamatot „szauna menetnek” nevezzük, amit a szaunázás során legalább egyszer meg kell ismételni. A rendszeres szauna használók általában három „szauna menetet” ismételnek meg a szaunázás során, amely kb.1½ - 2 órát vesz igénybe.

A szauna arra a régi szokásra vezethető vissza, amikor az emberek egy helységben fürödtek és a tűz által felforrósított köveket vízzel locsolva gőz keletkezett. Felismerték, hogy ez a meleg gőz jól esik a szervezetnek, és gyógyító hatása is van.

Közép-európában és főleg német területeken széles körben elterjedt az ilyen típusú fürdő ám a középkor végére – kivéve Finnországot és Oroszország egyes területeit –eltűntek az otthonokból.

A világháborút követően teljes újdonságnak számított, hogy a hazatérő katonák, akik Finnországban megismerték és megszerették a szaunázást, saját hazájukban elkezdték terjeszteni annak használatát.

1936-ban az olimpiai játékok alkalmából szaunát nyitottak a sportolóknak Berlinben, ezáltal még több ember ismerkedhetett meg a szaunázás jótékony hatásaival.

Léteznek más fürdők is a szaunán kívül (orosz fürdő, római fürdő vagy a hordószerű izzasztó szerkezet), de jellemükben és főként hatásukban teljesen különböznek a szauna fürdőtől.  

A legtöbb szauna a szülőföldjén, Finnországban található. Ott több mint 1, 4 millió létezik. A szaunát használók száma Finnországban kb.   3, 5 – 4 millió ember.

Napjainkban, Európában is egyre nő a szállodákban, iskolákban, idősek otthonában, szanatóriumokban és főleg saját otthonokban található szaunák száma.